Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.08.26. Portugalete – Pobeña (13,8 km)

2013.01.14

Reggel fél nyolckor ébredtem fel. A kis szobánkban csak az alsó ágyakon foglaltunk helyet, senki sem csörgött, nyugodt volt az éjszakánk. Reggel a szokásos csomagolással és kávéval eltelt egy óra, már jócskán elmúlt 8 óra, amikor elköszöntünk a szállásadóktól – utolsóként. A városból kiérve a bicikliseknek és a gyalogosoknak külön út (senda) vezet az autópálya felett. Hosszasan védett és kellemes szakaszok. És nincs is vége, az utolsó méterekig kitart.

 

Már dél körül megérkeztünk a tengerpartra. A közeli vendéglőkben csak 1 óra után szolgálnak fel menüt. Így, első alkalommal az úton, a fürdés mellett döntök. Jó fél óra a finoman langyos vízben. A szél hatalmas hullámokat korbácsol fel. Ebédre halászlé és sült hal; a bor és az ásványvíz már az asztalon sorakoznak. Para postre flan. Tökéletes nyaralós nap. Nem fáradtam el, de még csak meg se izzadtam, egy megállással jöttünk végig. Ebéd után Javier (egy madridi, magas fiú) segítségével megtaláljuk a homokos parton átívelő fehér fémhidat, majd az albergue kicsi épületét. Még 45 perc van a nyitásig.

 

Az hospitalera kedvesen megengedi, hogy betegyük a zsákunkat 3-ig. A közeli fagyizó mellékhelyiségét veszem igénybe, a vizes törölközőt és a fürdőnadrágot a ház mögötti szárítón hagyom. Közben érkeznek az ismerős arcok sorban. Nyitás után elmegyünk vásárolni. Kenyeret és töltött tojást kapunk, a közeli bódéban paradicsomot is. Elég lesz vacsorára. Feri lábát borogatjuk, hogy a gyulladás lelohadjon holnapig. A mai igazi pihenő nap; semmi mászás, az erős szélben frissen haladtunk. Jól esik a pihenés ennyi nap után. A nyolcadik nap a teremtés utáni időn kívüliség – bár nem is tudom, hogy milyen nap van éppen – olyan boldogító. Csak vagyok. Megyek előre és elfogadom magam, a korom, a testem, a társadalmi, lelki és egyéb adottságaimmal. A széllel, ami lassan betessékel a társalgóba. Talán megborotválkozom még a vacsoráig. Annyira szabad az élet, arra fordítom, amire csak tetszik. Vajon merre járnak a többiek…? A francia öreglányok egyike (Ann Marie) bemutatkozik.

 

Végül a fejem is leborotváltam, aztán megvacsoráztunk Ferivel és sétáltam egy rövidet a környéken. Nehezen fekszem le, holnap kicsit mászós lesz az út. Javier most vacsorázik, érkeznek vissza a földön [matracon] alvó fiatalok. Én is indulok a helyemre. Holnap folyt. köv.

 

Előcsalogató szép üzenet (neked)

 

Azt az ölelést,

amit te adhatsz, olyan sokszor magamhoz venném

erőszakkal.

 

Úgy beszélek,

mint aki vár téged –

remélem, szűnik a hiányod,

mert te is velem várod

azt a soha nem volt

találkozást.

 

Jönnek a napok, az évek,

lassan minden téren megérek,

és ha testemmel hozzád férek,

ez az emésztő tűz már nem éget.

Leszünk, mint fény a harmatcseppen;

vagy finom por egy lepke szárnyán.

Játszik majd velünk a szivárvány,

és azt álmodjuk, jobb így ketten.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.