Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.08.28. Islares – Noja (42,4 km)

2013.01.14

Reggel friss hűvösben indultunk; a nap már felkelt a tenger felett. Lakókocsis camping mellett vitt el az utunk, majd sok (eléggé meredek) emelkedő következett az autópályák környékén.

 

Olykor autópálya-hidak alatt kanyarog az utunk, ahol csak ritka vendég egy-egy traktor, gépkocsi vagy tehén. Miközben fölöttünk százan húznak el százhússzal, az életünk fonala éppen hogy érinti egymást térben és időben. Mindegyikünk a maga célja felé robog vagy topog. Szinte észre sem vesszük egymást. Pedig a történelem felkínálta (volna) a találkozást, ha nem sietnénk annyira. Amikor én ülök egy robogó fémdobozban, szintén kevés figyelmet szentelek a poros úton elhaladókra. Nincs rá energiám, céltudatos vagyok ilyenkor. De valóban tudom a célomat? És ha az lenne a célom, hogy megálljak üdvözölni az éppen arra járókat? Vagy ha ez nagyon abszurd: lehet, hogy elegendő a folyosón lassítani a lépteimet?

 

Laredoig sok megpróbáltatás, váratlan kapaszkodók, aztán egy soha-sincs-vége séta a homokos strandok mellett. A Santoñaba átvivő hajóra csak 10 percet vártunk. Átkelést követően egy védett (börtön) melletti sétány következett. Csak reméltük, hogy ez kitart ma egész nap. Látványos volt egy domboldalon kapaszkodni fel-le. Az ösvény alsó részén a sziklák közeit homokkal töltötték fel, ami inkább hátráltat minket a haladásban. Végül egy újabb lapos partszakasz, mintha sivatagban járnánk. Egy hosszú kanyar után végre Noja, ahol egy lakó sem tud az albergueről.

 

A belső részen imbolygunk, amikor egy kis lakásból hívó hang szólít: menjünk be! Nem igazán értjük, mi történik velünk, egy kedves bácsi tessékel beljebb, a TV-ben bikaviadalt néz. Aztán telefonál nekünk abba a panzióba, ahol már jártunk és drágának tűnt nekünk. Az ár már csak 35 EUR így két személyre. Tisztázódik közben, hogy a román származású tulajdonosnő a menye. Vacsorát keresünk, végül – talán a fáradtság miatt – ismét a szállásunknál kötünk ki. Bár a hús nagyon mócsingos volt, a holnapi haladás érdekében megesszük. Csak 22 km ide Santander. Tehát nyertünk egy újabb napot; már csak egy kell Finisterrehez. Feri hősies, mivel én kísérem. ;) Némi méltatás magamnak. Ma voltak gondolat-foszlányaim a gyermekkoromból: Anyunak és Robinak nem tudtam még megbocsátani. Félénk és bizalmatlan lettem, ami nehezen gyógyul. Rettegek attól, hogy újra visszaélnek a bizalmammal. Tegnap este sormintát varrtak rám a poloskák, ma meztelenül alszom, gyanús minden bogár. Feri már elaludt. Holnap átlagos nap vár, bízom a folytatásban. Az első harmad megtörtént. De micsoda 1/3-ad! Gratulálok magunknak! :)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.