Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.08.30. Santander – Mar / Polanco (23,8 km)

2013.01.14

Egy életen belül is több utazás létezik: más-más városokkal és más-más lakókkal. Bár a közösen átéltek már örökre összekötnek, csak kiváltságos esetekben van átjárás az utak között. Mindegyik a maga érési ciklusában lezárul, eljut a maga Santiagojába. Olyan sokszor szeretnék visszamenni egy-egy szakaszra – ez is a gyász, a megérkezés része –, mégsem adatik meg. Vannak barátok itt is ott is, és ezek a kivételes pillanatok a maguk logikája szerint működnek: előtűnnek-eltűnnek a ködben. Mert a végső Santiago, aminek csak a vonzását érzem, még mozaik darabkáiban sem tapintható ki. Csak tudom, egészen bizonyosan, hogy közelítünk egymáshoz.

 

Reggel hat után ébredtem. Már sokan mocorognak a szobában. A spanyol biciklis fiúk a konyhában reggeliznek, mindenki előtt kiporciózva egy darab csoki és maffin. A fejlámpám fényénél csomagolok el. Végül 7-kor már kilépünk a bejárati ajtón. A még kivilágított városon át, egy széles sétány közepén haladunk [az éjszakai élet jelei székek formájában még itt sorakoznak mellettünk], majd a város egyre ritkul, inkább ipari épületek, vasúti átjárók következnek.

 

Napközben még kerülgetjük a vonatsíneket és az autópályákat. Egy napfényes padon reggeliztünk, aztán Cantabria dimbes-dombos tájaival együtt hullámzunk mi is. Boonál nyitva találtuk a szupermarketet (egy lakóház aljában) és a közeli játszótér padjain leültünk ebédelni. Még a jó harmada hátra van a napi távolságnak, pedig nincs nagy szintkülönbség, mégis nehezemre esik a járás. Egy kutya megkapott hátulról, a jobb combom aljánál. Csak az a szomorú benne, hogy a gazdája bocsánatot sem kért miatta. Oruñaban beültünk egy kávéra, aztán tovább, hogy legyen még időnk mosni. Mar felé egy autós igazít útba, csak 2,1 km van még hátra. A falun keresztül kell még verekedni magunkat.

 

A bár bejáratánál varrogató idős nő nagyon rámenősen betessékel minket a pulthoz, amikor kiderül, hogy ő maga az hospitalera. Bélyegez, „anyakönyvez”, fejenként 4 EUR-ért. Aztán rámutat az utca túloldalán egy kis (istállónak tűnő) épületre, ami a szállásunk ma estére. A bejárat felett napelem, ez már bíztató. Két háromágyas szoba nyílik az előtérből, a fürdő is elfogadható minőségű, csak konyha nincs. A lengyel lányok már elfoglalták a belső szobát, így nekünk jutott a bejárathoz közelebb eső. A három ágyból az alsó és középső a miénk. Mosni kinn lehet, még ott tollászkodnak a sógornők… Kicsit begyorsítok, odaöntöm ázni a saját ruhatáramat a vályúba. Mindenre akad alkalom: fürdés, borotválkozás, körömvágás. Csak a ruhák száradnak irgalmatlanul lassan.

 

Teljes csönd van, a szomszédok már bezárkóztak. Tudunk beszélgetni a Kör folytatásáról. Más néven és más alapokra építve van értelme, amiben mi magunk is jól érezzük magunkat. Nekem egy önmagát működtetető csoport az ideálom, ahol a munkamegosztás és a vezetés is megvalósul. Nem akarok nézőket és kiszolgálókat magam körül. Hűvösödik az idő. Elmegyünk vacsorázni [a közeli kis kocsmába]. Családi vállalkozásnak tűnik. Az étel elég bőséges, még hal is jutott nekünk (a lengyel lányok már csak spagettit kaptak utánunk). Nyugodt az éjszaka is, mégis izzadok és forgolódok; végül fél kettőkor zuhanyzok még egyszer. Utána jól alszom, csak 7 után ébredek fel.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.