Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.08.31. Mar / Polanco – Cóbreses (23,3 km)

2013.01.14

Reggel hűvösben indultunk el, először egy gyármonstrumot kerültünk meg, majd egyre vidékiesebb lett a környezetünk. Cantabria inkább dimbes-dombos, Baszkfölddel összevetve. A Camino többször az aszfaltútra terel, ami jó is, mert enyhébbek az emelkedők, de a lábainknak – főleg a bokámnak – nagyon kemény. Most is fájlalom. A mezőből szinte észrevétlenül csöppentünk be a Santillana de Mar templománál kezdődő középkori utcába. (Tele ajándékboltokkal és szállodákkal, mégis a külseje hihetetlenül eredeti.) Mára már nagyon elég a gyaloglásból; még egy emelkedő és bíztató táblákat latunk, hogy közel járunk a célhoz. Hamarosan megpillantjuk a ciszterciek templomát a völgyből, közel s távol nyoma sincs a szálláshelynek. Ráadásul egy gonosz, vén boszorkány még rossz irányba is [tovább]küldött bennünket, a következő település felé. Ilyenkor azonnal akad valaki, aki korrigálja a rosszat. Most is ez történik, visszakanyarodunk hát. A kolostor melletti kegytárgybolt du. 3-kor nyit, a gondnoknő kedvesen megmutatja, hogy a zarándokszállás [az udvar másik végében] már elfoglalható. Mint éhes oroszlánok csapunk le a lehetőségre. Gyorsan kiteregetem a nyirkosan becsomagolt ruháimat. Hét ágra tűz a Nap. Fürdünk, mosunk is egyszerre. Aztán 3-kor nem történik semmi a recepció ablakánál, a szemközti bárban ebédelünk egy menüt, majd vacsorára is sikerül vásárolni pár dolgot.

 

Nagyon fáradt vagyok, részben a kialvatlanság miatt. Délután egy kis időre le is dőltem. Jókedvünkben sokat nevetgélünk Ferivel. Kicsit felhős lett az ég, a ruhák még lengedeznek a bejáratnál. Érkezik pár biciklis spanyol, a nap verekszik a láthatóságáért, de kicsi az esélye éjszakáig. Ezek az egyházi helyek mindig elgondolkoztatnak a szerzetesi életemről. Milyen lenne még, vagy újra ott lenni? Egészen más ember lennék? Vagy a rend lenne egészen kifordulva önmagából [tőlem]? Nincs erre jó válasz, csak magam számára rögzítem a gondolataimat. Egy képeslapon láttuk az apátságot, szép kövekből kirakva. Mostanra – ízléstelen kezek – bevakolták, nagy kár érte. Ferit a Fő utcai kapucinus templomra emlékezteti a stílusa. Van benne igazság. Már lassan végzek az írással, alig múlt 7 óra. Apránként szedem össze a ruhákat. Jól jönne egy apró séta, el is indulunk. Aztán részt veszünk a ciszterek completoriumán. Kb. 20 öreg szerzetes egy kövér jelölt imádkozott a kör alakba rendezett stallumokban. Az ima végére elkezdett szemerkélni az eső: szedem a lábam és a kint maradt ruháimat… 10-re már az egész szoba alszik, én kapcsolom le a villanyt.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.