Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.09.01. Cóbreses – San Vincente de la Barquera (20,8 km)

2013.01.14

Az első kelők után, még 7 óra előtt kinyitom a szemem. A hátizsákra felteszem az esővédőt, mert gyanús az ég alja. A szeles idő lassan átvált erős napsütésre. Comillasnál beülünk egy kávéra és eszünk egy szendvicset a tarisznyánkból. A dimbes-dombos ösvények helyett inkább az országút kiszámítható biztonságát választjuk. Itt az is csendes, pár autó jár csak errefelé. A magaslatokról jól látszanak a hegyek és elő- előbukkan a tenger. Korán megérkezünk S. Vincentebe; a buszpályaudvar közelében, egy étterem kinti asztalánál ebédelünk. A szállás pár lépésnyire van tőlünk.

 

Az út során szép, sőt időnként ámulatba ejtő látványosságok adták magukat. Évszázados kőépítmények (hidak és templomok), emellett a természet csodái. Egy váratlan fordulóban a tenger szabdalta kis öböl; az izzasztó hegymászás után elénk terülő erdők, sziklák. Kis falusi ösvények vagy zúgó, aszfaltozott autópályák. És egy halom kellemetlen jelenség. Unalmas gyárépületek, a forgalom kerülgetése, kellemetlen, alkalmasint részvét nélküli emberek. A kedves és felejthető dolgok úgy kapcsolódtak egymásba, mint a hajfonat szárai. Egyik a másikba ment át, néha pár perces váltással. Egy-egy nap végi zuhanyzás elmosta az élét, szúró hegyét bármilyen megpróbáltatásnak. Mert beérett a napi küzdelem, megteremtük, megteremtettük az ünnepet. Megértettük, vagy csak sejtésszerűen megéreztük, hogy az ünnep a ránk telepedő hétköznapok értelme. Ez az öröm teszi elfogadhatóvá és törvényessé a hozzá vezető utat.

 

A bejárat jól álcázott: apróbb sziklák takarják. Szokásos rutin. Van hűtő, net… minden, amit csak kívánhatunk. A ház macskája a szomszéd széken alszik, barátságos a lakókkal.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.