Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.09.05. Sebrayo – Gijón (28,6 km)

2013.01.14

Reggel a matató „pockokkal” ébredtünk, még a sötétben összecsomagoltunk. Egy vékony, német fiú már 6-kor útnak indult, mi fél 7-kor követtük. Tegnap este, a mozgó ABC-ben vettünk szardínia konzerveket, paradicsomot és kenyeret… és egy nagy fürt szőlőt is, amiből maradt ma reggelre. Villaviciosaban még csak csordogál az élet, egyik nyitott bárban tejeskávét és rántottás bagettet reggelizünk. A helyi rendőrök is itt indítják a napjukat. Kár, hogy a helyesebbik dohányzik... Hamar odaérkeztünk az útkereszteződéshez, ahol elágazik a Camino Oviedo irányába. A felfelé kapaszkodó előtt a németek tévútra visznek bennünket, ahonnan gyorsan visszatalálunk az elvétett (korábban le is fotózott) kilométerkőhöz. Az emelkedő részt meglepően jól bírtuk és időre érkeztünk (délben) a tetőre. A lefelé menetben már fáj a sarkam, pedig az út nem ereszt el minket. Peónban egy sörre állunk meg, azt reméljük, hogy később lesz vendéglő, de csak egy falusi vegyesboltot találunk Curbiellonál. Deva a camping helye, még nem sejtjük, hogy ez szolgál az albergue kiváltására is.

 

Gijón már messziről jól látható. Végeérhetetlenül kerengünk egy hatalmas egyházi [?] építmény és egy kórház külsejű komplexum kőkerítése mellett; majd zöld övezeti kis villák utcáiban, mintha egyre nagyobb köröket tennénk. Végül elvész a jel is [nagyvárosi szokás]; a stadion mellett azt tanácsolja egy babakocsit toló nő, hogy menjünk a strand irányába, ott találunk információs pontokat. Egy fémhídhoz érkezve újra előtűnnek a sárga nyilak, a playa közepénél szolgálatot teljesítő rendőrtől kapunk várostérképet, de zarándokszállásról ő sem hallott. A következő infó-konténer a partszakasz másik csücskében áll, lassan araszolunk odáig. Egy olcsó, közeli panziót ajánlanak. A távolság rendben van, az első emeleti rész viszont completo. Szerencsénkre a 3. emeleten még van szabad ágy, és használhatjuk a liftet is odáig. A ház hűtője is rendelkezésünkre áll, pár utcára ide működik internetezős hely, aztán szupermarket… Egy kis vendéglő (Sidrería) asztalánál kötünk ki a nap végén. Halat (bacalao) és almabort (sidra) fogyasztunk, a végén flan az édesség. Megvan a városból kivezető út is. Teljes siker. Csak a sarkam tartson ki az utolsó napig. Eszembe jut, hogy egy játszótérnél a zsákunkból ebédeltünk, miközben a padokon szárítottam a ruháimat…

 

Egyre többet és mélyebben beszélgetünk. Feri sokat támaszkodik rám, ami néha teher, de észreveszem benne a bizalmat.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.