Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.09.07. Avilés – Soto de Luiña (33,5 km)

2013.01.14

Reggel 6 után felébredtem és keltettem Ferit is. Még az éjszakai világítás mellett kerestünk kiutat a városból. Kis hezitálással elég simán ment, nem tévedtünk sokat. Volt mászás, ereszkedés egymást követően párszor, néha megálltunk pisilni egy nyugalmas résznél. A repülőtér közelében láttunk pár felszálló járatot, már a hazaút előszeleként. Santiago del Monte fehérre meszelt kútjánál feltöltöttük a vízkészletünket. Szomorú vagyok, hogy csak ilyen lassan tudunk előre haladni. Egy örökkévalóságnak tűnik, mire Sotoba érkezünk.

 

Rövid pihenő egy csodálatos kilátással. Beszélgetésbe elegyedünk egy (először japánnak nézett) fiúval, aki valójában dél-koreai. Karmelita szerzetesként Burgosban teológiát tanul, és eljött 6 napra „csak” kiszellőztetni a fejét. Francisconak hívják. Korábban már járt ezen a Caminon. Érdeklődik a családi állapotom felől, inkább a „bonyolult” kezdetű [kitérő] választ adom, mint belekezdjek a valóság taglalásába. Elfogadja. Később lemarad tőlünk, nem is lett volna bölcs dolog, ilyen mélységig beavatni a privát szférámba – gondolom magamban.

 

Murosig az autópálya építés miatt sokat tekergünk, utána még többet L, mert levágjuk a Cudillero felé kitérő ösvényt. Már elmúlt 3 óra, amikor San Juan bejáratánál, egy autós vendéglő és szálloda terített asztalánál landolunk. Csak rizses húst kérünk, és ismét feltöltjük a vizes palackokat. A recepciós néni nagyon kedves, tudja a zarándokszállások nevét is. Innen még 8 km, pedig már félig hullák vagyunk. Nagyon meleg van, tűz a nap ránk. Egy viaduktoktól (3 db) népes völgyet kerülünk meg, majd az öbölnél leereszkedünk, és meredeken visszakapaszkodunk az útra. Izzadok, szárad a szám, fáj a sarkam. Mi a f*szért jöttem én ide? Kis módosítással átlátjuk a közlekedési helyzetünket, a tábla szerint még 4 km-re van tőlünk Soto de Luiña. Nem bízunk a kijelölt részekben – volt kamion keréknyomban kacsaúsztató hosszan – ezért az aszfaltúton indulunk tovább. Fel és le, ahogy már megszoktuk. Mintha ott lennénk már, de csak a helységnév hasonlít: további 2 km vár még ránk. Szerencsére lejt az út, a holtponton pedig már túlestem. Legyünk ott végre!!!!!

 

És megvan – a bárban kell pecsételni, aztán tovább egy iskolaépületnek látszó helyre. Két felső ágy jutott nekünk, fürdés után pedig megjelent az hospitalero. Részletesen elmondta a holnapi szakasz, és azt is, hogy egy tartományi ünnep miatt [Día de Asturias] sok bolt zárva tart majd. Tehát a sorrend: bevásárlás a supermercadoban, majd zarándokmenü. A harmadik vendéglő mellett maradunk, mert ott elfogadható az ellátás és az ár is. Tíz előtt érkezünk vissza az alberguebe, két angol nyelvű otthontalan zarándokkal. Őket egy emelkedőnél hagytuk le. Naplót írni már csak a kinti asztaloknál van lehetőség, a szoba félig alszik már. Egy kanári szigeteki fiú, aki németül és angolul is beszél, szintén fenn van még. 39 évesen szabadúszó, foglalkozik zenével és mezőgazdasággal. Volt már szállodai portás, ideje mint a tenger. Santiagoból indult el visszafelé az északi úton, majd Oviedonál ráfordul a „primitivo” nevű szakaszra. Most egy alemanaval csicsereg (sajnos helyettem). Lefekszem. Vladimír marad a lánynak.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.