Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.09.11. Ribadeo – Lourenzá (28,5 km)

2013.01.14

Rettenetes éjszakám volt. A fölöttem alvó, köpcös spanyol férfi vaddisznó módjára horkolt. Egész éjjel csak forgolódtam és közben a sarkamat fájlaltam. Nagy öröm, hogy minden ruhánk száraz. Reggel fél hétkor kikeveredtem az ágyból, Ferit már a korai „rágcsálók” talpra segítették… Mivel nem reggelizünk, már 7 után az utcán vagyunk. Jelzés nincs, az albergueben felkészítettek rá, csak a várostérképről „lelépve” nem találjuk a folytatást. Legalább négyen adtak segítséget (gyakorlatilag minden kereszteződésben), mikor végre egy hosszú, felfelé vezető szakasz végén megjelent a galíciai oszlop, rajta a (szerintem) fordított irányba mutató kagylóval. És ez így folytatódott a nap során, erdőn-mezőn át, csak Lourenzá határában tűnt el ismét. Kezdem azt gondolni, hogy ez egy megtalálós játék része. A hegyek gyönyörűek, minden emelkedő után egy újabb világ tárul elénk. Alig győzöm fotózni. Már 9 után Vilela házaihoz érkeztünk meg. A buszmegállóban reggelizünk, indulás után fedezzük csak fel a térképen előre jelzett bárt. Itt már csak állva ittuk meg a reggeli tejeskávénkat. Valóban akad emelkedő bőven, de nem teljesíthetetlenek, semmi autóforgalom, a helybelieket is alig látjuk. Mintha egy üde zöld maketten sétálgatnánk. A levegő is mozog, kegyetlenül. Ha nem lenne rajtunk hátizsák, attól tartok, hogy felkapna szárnyára a szél, mint egy kis papírsárkányt. Az eukaliptuszok keskeny törzsét is rázza.

 

Nem izzadunk, pedig Vilamartín két faluja [Grande y Pequeño] között egy hatalmas völgyet szelünk át. Fenn, a templom melletti kőlapon kifújjuk magunkat. Aztán leereszkedünk San Xustoig. Itt a Curva nevű bár vendégei vagyunk egy ital erejéig. Tapasként csicseriborsós pacalpörköltből kapunk néhány falásnyit, ami (meg a maradék szőlő és csoki) tökéletesen elütötte az étvágyam. Így az ebéd elnapolva. Egy hirtelen meredek szakasz után erdei utakon ereszkedünk Lourenzá felé. Már a tetőről átlátható a város; kis tiszteletkört ír le az út az „1 km-re albergue” tábláig. Jól jöttünk, már alig valami hiányzik 4 órához ÉS FÜRDÉS, pakolászás.

 

Olyan szellemváros hangulat fogadott bennünket, a zarándokszálláson is szunyókált minden lakó. Reda – az úton már többször feltűnt – szép mór fiú, aki marokkói és Córdobaban él. Ő már visszafelé jött a városból, mikor kiteregettem a használt ruháimat száradni [és szellőzni]. Holnap 600 métert kell felfelé másznunk Abadínig, ami ca. 30 km-re van innen. Jó, ha este 6-ra odaérünk, ez természetesen az elindulás függvényében változik. A folytatásra van pár variáció, csak a holnapot éljük túl. Még 10 napunk maradt hátra, 1 hét múlva már Santiagoban éjszakázunk. Visszaszámlálás, hihetetlenül közel van a búcsúzás.

 

Itt a 6 óra, remélem pontos az hospitalero(-a), és gyorsan indulhatunk várost nézni (+ internet + vacsora). Közben – miután visszajöttünk a vacsorából – megismerkedtem Rafaellel is. Biciklivel indult Irúnból, kb. 13 napja. Volt már Budapesten egy Duna melletti bicikli túra részeként. Tetszett neki a városunk. Madridban született, de már évek óta máshol él, most éppen Tenerifen (a Canari szigeteken).

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.