Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.09.16. Sobrado – Brea (36,9 km)

2013.01.14

Laktanya hangulatú ébresztő: a koreai szerzetes minden előzmény nélkül ránk kapcsolta a villanyt, és mondott valamit. A spanyol biciklisták cikizik is érte rendesen. Valaki álmában beszélt az éjjel. Nem értettem, talán angolul szólalt meg. A kolostor belső udvarának árkádjai alatt templomi padokból ácsoltak egy étkező részt, itt reggelizünk (sonka, bagett, paradicsom és a végén csokis tej). Az utolsó kettő nem nyerő párosítás, a szabadban siettünk árnyékos bokrok után. Gándara emlékezetes hely marad nekem, itt kávéztunk és tévesztettük el az irányt. Lehet, hogy a tudatalattim súgta: „Ne menjetek a francia útra!” ;) Hosszasan kanyargó, majd meredeken emelkedő aszfaltozott utakon vándorlunk órákat, egy rövid megállóval. Végül Xen közelében, Breanál landolunk egy magánpanzió emeleti szobájában. Hiába: a megérzések és önmagukat teljesítő jóslatok ereje.

 

Ezzel levágtuk az Arzúa felé kitérőt, és csak egy napot megyünk közös szakaszon a tömeggel. Monte Gozotól pedig csak kis vasárnapi séta a compostelaért… Mégse legyen vége, még ne most! Kezdem élvezni a föld felett járást. Jó lesz az a 3 nap levezető Finisterrebe. A házban ½ 8-tól vacsorát szolgálnak fel. A mosott ruháimat minden létező helyre kiteregetem, még a padlóra is. Megborotválkozom, elvégre ma ünnep van. Ma a halál jött, mint téma a legerősebben; a falusi temetések hangulatával. Pár emlék, amikért neheztelek másokra… Nem tudom, hogyan fog működni a megbocsátás… ?! Ferivel jó és fesztelen napjaink vannak, beszélgetünk… Éhes vagyok, lehet, hogy megeszem a tejberizst is.

 

A menü elég volt, nem túl sok, de finom. A szobánkba visszatérve sokat gondolok a madridi társainkra. Vajon ők is emlegetnek bennünket? Fogat mosok és fekszem. Holnap már ráérősen sétálunk el Monte Gozoig.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.