Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.09.17. Brea – Monte del Gozo (19,6 km)

2013.01.14

A szálláson kényelmesen aludtunk. Még papucsban lementünk kávézni. Kicsit hűvös van, felhős az ég. Az országút mellett a caminos ösvényen több a biciklis, mint a gyalogos zarándok. Néha ismerős kereszteződések (Santa Irene albergueje, vagy O Pino mellet az erdei ösvény), olykor olyannak tűnik, mintha most járnék itt először. Pedig DE! J A repülőtér és a TV torony elég szembetűnő objektumok. Nem emlékeztem már arra, hogy ilyen sokat kell még mászni. Útközben (Lavacolla felé) egy elegáns vendéglőben sörözünk és menüt rendelünk. Fehér, terített asztal mellett bőséges ebéd. A mosdóban élő orchideák. Az egész nem került 15 euróba sem.

 

Itt vagyunk végre az öröm hegyén! Közeli szobát kapunk, van hűtő. Kiöblítem a nadrágom és a pólóm, hogy holnap friss legyek a beérkezéskor. Csak 5 km, hihetetlen, hogy mi van már mögöttünk. Már jóllakottan és feltöltötten elvackolódunk a szobánkban, felső ágy jutott mindkettőnknek. A zarándokvároska alsó bárjában vannak pénzbedobós netes gépek, csak képet nem enged feltölteni. Karlo elénk jön Bécsbe, olyan jó, hogy nem kell az éjszakán ott toporognunk. Iszok egy üdítőt és visszamegyek a szobánkba. A vacsoráig (20:00) maradt még két órám szundira. Mindenem békés, a sarkam sem fáj intenzíven, mint a korábbi napok után. Holnap, vasárnap lévén, még több pihenés jut neki.

 

Olajon csúsznak az órák, egyik dolog a másiknak adja a figyelmem és az erőmet. Újra itt az este, amikor hálával nézek vissza, reménnyel előre. A recepciónál már-már kígyózó sor alakult ki, úgy látszik mások is holnap reggelre időzítik a megérkezésüket. Úgy lesz jó, ahogyan megtörténik. Nincs okom izgulni, annyi talány és aggódás adta meg magát az út során, szépen a helyére kerülve. És élünk, öröm van bennünk, ami a hazatéréstől való félelemmel vegyül. Talán egyszer lesz majd egy komoly rutinom ennek a kezelésére, Feriben az első út feszültsége dolgozik.

 

Olyan nagy ez albergue, hogy ezer ember is kényelmesen eloszlik benne. Megnézzük a vacsorát, aztán alvás következik. A spanyol barátaink még nem érkeztek meg, talán holnap valamikor összefutunk velük a katedrális közelében. Vacsorára a lencseleves mellé bevállaltam a sült sertésoldalast krumplipürével. Degeszre vacsoráztam magam. A flant már a társalgóban ettem meg. Még nagy a forgás a szálláson, a folyosón egy lengyel pálos szerzetes rohangál a segítőjével, ami minden lépését követi.

 

Feri azt mondja, hogy még mindig nem tud távlatokban gondolkozni. Nagyon szeretnék 50-60 évre tervezni. Sokféleképpen el tudom képzelni a jövőmet, bár lenne egy valaki, aki hasonlóan gondol és érez. Folytatom az edzést, a spanyolt magán úton; az EMK is rajtol, ki tudja a munkámban milyen meglepetések várnak rám. A csöpögő konyhai csaphoz hívok szerelőt, remélem a kerti bográcsozás is jól alakul. Ha mindenki hozza formáját és a vidám emlékeit, az társul majd a Camino zárásához. A füzet 1/3-át sem használtam még el, van miről gondolkoznom.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.