Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.09.18. Monte del Gozo – Santiago de Compostela (5,0 km)

2013.01.14

Ahogy begépelem a naplóbejegyzéseket, néha unom magam a kilométerek és ételek felsorolása miatt. Amikor lecsupaszítjuk az életet a legelemibb igényekre, akkor szinte a matematika pontosságával (és monotonitásával) leírható képletet találunk. Az étkezés nem véletlenül volt szakrális jellegű a korábbi kultúrákban, gyakran az istenséggel való egyesülés szimbóluma. Minden ehhez a sárgolyóhoz fűz minket: a táplálkozásunk révén is erre felé gravitálunk. Amikor anyagot veszünk magunkhoz és beépül a testünk sejtjeibe, ez a folyamat önmagában egy mély egységet feltételez. Elszakíthatatlan módon része vagyunk a mindenségnek; ennek a bolygónak, az élő szférának, és a magunk ácsolta civilizációnknak. Az utóbbi ellenkezőjéről könnyen meggyőzhető vagyok…

 

Reggel 7 körül már a fél ház mocorog, szinte indulásra készen állunk mi is. A recepció kinyitott, a hűtőre sem kell várnunk. Sötét van, kicsit hűvös is (mint 2 évvel ezelőtt). Az ünneplős ruhámban nem izzadok. Jelentkeznek az ismerős kereszteződések, szobrok és kapuk rendre, ami semmit nem von le az élmény frissességéből. A város még alszik, alig egy-két személy vagy autó töri csak meg a csendet. A zarándokhivatal kapujánál már 3-4 hátizsák sorakozik, a mieink is beállnak közéjük. A szokásainkhoz híven elmegyünk kávézni, mert 9-ig még maradt egy óránk. Visszajövet benézünk a katedrálisba, le az ezüst koporsóhoz. Lengyelek miséznek két helyen parallel.

 

Az ajándékboltban szinte minden kapható, amiket terveztem. Aztán bejutunk a hitelesítésre a compostelahoz, veszek még 2 credencialt a jövőre. A zsákokat leadjuk megőrzésre (1 euró), így könnyedén sétálunk a délben kezdődő miséig. Egy körmenet teszi érdekessé a várakozásunkat, meg egy ital a székesegyház sarkához közel eső bárban. Két idős, amerikai nő kedvesen beszélgetésbe elegyedik velünk. Egyikük már az 5. zarándoklatán jár itt. Ők is folytatják Finisterreig. A főtéren találkozunk a lengyelekkel, pár közös fotó. A templomban már csak a gyóntatószék zsámolyán találunk ülőhelyet. Egészen kényelmes, néha a lábamat is ki tudom nyújtóztatni. Sok turistacsoport vág át a mellékhajón, az idegenvezető feltartott esernyővel halad előttük. Püspöki mise, nem hallom, hogy felolvastak volna minket. A felajánlásig maradunk, aztán kikérjük a hátizsákokat és elmegyünk ebédelni a kedvenc önkiszolgáló éttermembe. Bőségesen jóllakunk, vidáman mászunk fel a szeminárium épületéhez.

 

Privát szoba a 3. emeleten, lift nincs. Az alagsori konyha viszont jól felszerelt: hűtők, mosó és szárítógép, internetes gépek. Fürdés után levisszük az összes szennyesünket egy utolsó nagymosásra, egy angol nő beelőz minket. Mire végzek az internetezéssel, Feri már szét is válogatta a cuccainkat. Teregetés után kisétálunk a buszpályaudvarra, megnézzük a csomagmegőrző automatát, aztán pár ajándéküzletet. Végül veszek egy lapos Szent Jakab kagylót. A könyvesboltok ma zárva tartanak. Talán csütörtökön még találok útikönyvet és térképet. Egy helyen láttam egy domborzati térképet a francia útról, hasonlót szeretnék nagyobb kivitelben.

 

Vacsorára friss és meleg töltött-tésztát veszünk, amit egy park padján majszolgatunk. Már fázik a lában, visszamegyünk a szállásra. Kis bogarászás elalvás előtt. A compostelaba sikerült új névvel bekerülni: Alexandrum Bertalan. Így is jó. Találtunk egy füstölős bélyegzőt, már csak 6 üres hely maradt az útlevelünkben az elkövetkező 3 napra. Beosztjuk. Ági írt egy kedves levelet, válaszoltam rá, hogy ők is gyakran eszembe jutnak, ha csak a karkötőmre nézek, rájuk gondolok. Azóta van egy újabb caminos karkötőm is, kék alapon sárga nyilakkal. Feri vette ajándékul. A folyosón kisebb járkálás, ajtócsapkodás. Remélem nyugodt éjszakánk lesz, több mint 30 napja nem aludtam egyedül.

 

Láttunk ma egy disznófül vendéglőt, de sajnos zárva volt. Valamikor a következő 3 napon főtt fület fogok enni – ma este egy joghurttal is beérem.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.