Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.09.22. Finisterre – Santiago – Palma de Mallorca – Bécs …

2013.01.14

Tegnap este rosszul aludtam, 10 után megjött egy magas férfi, aki rettenetes lábszaggal árasztotta el a környékünket. És ablak sajnos nem volt közel. Éjfél előtt fél órával úgy döntök, hogy inkább járok egyet. A kikötő este is mozgalmas, többen még szórakoznak, beszélgetnek, keresem a csendesebb zugokat és utcákat. Már majdnem 1 óra, mikor visszaérkezek a sétámról. Szép idő van, a pincérek záróra után a szelektív hulladékgyűjtőket etetik a műanyagzsákba szedett maradékokkal. Fiatal zarándokok kis (6-8 fős) csapata a bejárat előtti kövezeten, a belső kertben beszélget; borozgatnak, az út emlékeit és terveiket vitatják meg. Két óra körül nagy hanggal térnek nyugovóra.

 

Valamivel 7 óra előtt ébredek, mire mindent összekészítek, már majdnem 8 van. A buszmegálló a kapunknál van, 8:20 helyet kicsit később, spanyolos tempóban indulunk vissza Santiagoba. Még tegnap este megismertünk egy másik magyar fiút (Tamást), aki Norvégiában dolgozott pár évig ácsként, majd egy idős bácsit gondozott. Robi velünk jön a busszal, Tamás is befut az indulásra, Bélát hiába várjuk. (A buszpályaudvarhoz menet még összetalálkozunk vele: kinn aludt a világítótorony lábánál, sátorban, ezért csak a következő járattal jött vissza.)

 

Az öböl menti buszozás látványos, 2 éve már volt benne részem. Érdekes volt tegnap látni, hogy gyalogosan milyen késleltetve érkeztünk meg a világ végére. Ma pedig rohamosan elgurultunk onnan. Santiagoban kapok gyógyszert és kenőcsöt – a bankkártya mellé kérnek személyi igazolványt is. Megtaláljuk a malacfül vendéglőjét, egy sör mellé jól esik minden harapás. Aztán a könyvet és domborzati térképet is beszerezzük. Igazán nyerő ez a mai nap.

 

Az önkiszolgáló étterem asztalánál Robi egy nővel (Viktória Mária Varga Pál) ebédel. Mint később tisztázzuk, ő is Svédországban dolgozik, egészségügyben. A „Varga Pál” a vezetékneve. Több Caminot megjárt már, legutóbb a Portugált, azt is sokadjára. A fül után nem vagyok nagyon éhes, csipegetek az ízletes ebédből. Kávét is iszunk, aztán séta a buszpályaudvarra. A csomagunkat kivesszük a rekeszből, jegyet váltunk és alig várunk pár percet, robogunk is a reptér irányába. Becsekkoltunk, iszunk egy italt (Feri sört én narancslét) és várjuk a beszállást. Spanyol idős csoport ül mellettünk, pár mondatra szóba elegyedünk. A gépen jó volt visszagondolni, milyen messze jártunk és már a sevillai új útikönyvemet lapozgatom. És láttam tiszta időben a magasból Barcelonat. Vissza fogok jönni, és le is teszem a lában legközelebb. Mallorcan majdnem 2 óránk van a következő gép indulásáig. A váróteremben viszonylag kis forgalom zajlik, sok-sok gyerekhanggal. Feri cipőt tervezett venni, én a bécsi találkozóra összpontosítok. És az is megtörtént rendben. Újra itthon vagyok.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.