Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.08.28. Estella – Los Arcos (20,8 km)

15:34 Los Arcos – ágyak az út mellett

 

Három a magyar igazság: megértem a harmadik napomat. Tíz százalék alapján úgy döntöttem, hogy végigjárom. Ezzel már duplán bekerülhetnék a magyar országgyűlésbe.

 

Még Estella előtt láttam több helyen az útra mázolva: „Ez nem Spanyolország [sic!], hanem Baszkföld!” Persze mindezt angol nyelven, nehogy félreértsük. A borforrás egyébként valami ibériai huncutság, ma reggel víz jött belőle, de borszag terjengett a levegőben szanaszét.

 

A kb. 1 km-el rövidebb erdei utat választottam, itt kevesebb zarándok császkál, talán ha hárommal találkoztam. Egy francia pár kétségbeesetten kérdezte tőlem, hogy nem tévedtek-e el, mert sehol a megszokott hátizsákos hangyasereg (tényleg olyanok vagyunk fentről). Kétszer is komplett pihenőhelyet készítettek nekem. Egy szép szakasznál olyan vízszintes szikla-kanapét találtam, mintha külön nekem öntötték volna oda. Lehet, hogy igen. ;) Mellette dúsan termő szederbokor, csak ki kell nyújtanom a kezem a tízóraiért.

 

A két alternatív ösvény a nap közepén összeér, közös folytatásban. Jönnek előttem, jönnek mögöttem, nincs verseny. Az ebédemet egy kifejezetten kényelmes szalmabálán költöttem el, ami éppen olyan magas, hogy segítsen levenni a hátamról a zsákot. A pihenés nem volt teljesen ideális, mert aki csak elhaladt mellettem, le akart fotózni, kis vonakodás :) és engedtem persze... Rövid fotó-modell pályafutásomat kis időre felfüggesztettem, mert még 5 km volt hátra. Középkori templomok és falusi trágyadombok szegélyezik az utat, mindkettő ideiglenes a sziklákhoz mérten.

Osztrák sógoréknál szálltam meg: a Casa de Austriaban. Kedves dél-amerikai segítő mutatja a szobát, és a ruhafacsarót, ami felére csökkenti a szárítás idejét. Ma nincs erős napsütés, inkább enyhén szeles az idő. Másik kedves helyem, ahol földszinti (azaz alsó) ágyat találtam. Ez a csoda felér egy egész szem meggyel Mrs. Lipton lepényében. Aki nem hiszi, járjon utánam. :)

 

Csabi barátomnak írtam ma magamban egy kínrímet, az ő kedves stílusában:

Ég a talpam, mint a picsa. Most már végig megyek Tita!

 

¿Lina zarándok repertoárjában megvan vajon a zarándok-szex receptje? Megegyezik egyébként a remete-szex-szel: NAP SZÍVJA, ESŐ VERI.

 

Egyre ismerősebbek az arcok, akikkel naponta összekacsintunk pár futó pillantás erejéig. Neveket adok nekik, jó játék. Pl. a szemközti ágyon egy gyermekarcú, szőke osztrák fiú fekszik: ő lett Wolfgang.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.