Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.09.03. Grañón – Villafranca Montes de Oca (27,4 km)

19:55 Belorado y Villafranca – Hagyd el! Vakard meg!

 

A hollandok szerint két emberfaj létezik: a homo sapiens és a foto sapiens. Szegény japánok kétségkívül a másodikban tömörülnek. Nagyon hangulatos volt a tegnapi vacsora, franciák és németek egymással angolul társalogtak, és szemmel láthatóan jól megférnek együtt. Milyen lenne, ha létrehoznánk egy Kárpát-medencei utat, ahol románokkal és szlovákokkal együtt tapasztalnánk meg az életünk szép oldalát?

 

Vannak itt még finnek, norvégok, japánok és hollandok (persze olaszok is szép számban, a legnagyobb örömömre), és mind annyira hasonlítanak egymásra: egy kis vízre, ételre, egy-két négyzet-méter fekvőhelyre vágynak. És beszélgetésre, találkozásra, önmaguk megosztására, vagy éppen egy kis pihenésre. Annyira egyszerű itt az élet. Rutin-szerűek az esti programok: fürdés, mosás, vásárlás, vacsora, lefekvés.

 

Közben egy kevés idő jut a naplóírásra, levelezésre. Holnap ugyanez. Holnapután is. De nem fáj, csak a lábam bírja.

 

Ma reggel terített asztal várt ránk, vajas-mézes bagettet ettem és tejeskávét hozzá. Ezek olyan kis csodák, annyira megerősítenek. És a szállásadók ismét nem kérnek egyetlen centet sem, mindenki szabadon adományozhat kedve és lehetőségei szerint a ház fenntartására. Igazi izmaelita működés, és a valóság próbáját is kiállta. A helyi kis boltban egy néni szolgál ki az ablakon keresztül. Jól jött a spanyol-tanulás. A banán pl. „platano” errefelé. :)

 

Egymástól lehet a legtöbbet tanulni. A teregetési technikáktól a lábápolási szokásokig. Otthagytam a folyékony mosószeremet a szálláshelyen, érezhetően könnyebb lett a csomagom. Veszek helyette kisebbet. Egyszerűek a törvények is: ha éhes vagy, egyél; ha fáradsz már, ülj le pár percre. Ha viszket valami, vakard meg... mire várnál? Nagyobb munka elhagyni a jövő miatti aggódást is. Láthatóan, sőt a bőrünkön érezhetően gondoskodnak rólunk. Nem tudom azt sem, milyen nap van éppen, az órámra is csak elvétve nézek. Csak a reggel és az este létezik, mindenki érzi, hol vannak a határai.

 

Ma megszállt a vidámság démona: már napkelte előtt kajszitomisan dúdolgattam, később teljes hangerővel énekeltem magyar népdalokat, taizei „slágereket” egyaránt. Villamayornál láttam legalább 8 macskát és egy macska kategóriájú kiskutyát, de mindez semmi. A délutáni sziesztám közben odajött hozzám egy igazi FARKASkutya, megszimatolta a lában és lefeküdt mellettem a fűbe. Csodás volt, mint a gubbioi rokona. Beloradoban nagy hálaadó ünnep volt, durrogtattak és ott tolongott a főtéren a városka apraja-nagyja. Ebédhez ittam egy korsó sört, mennyei érzés ebben a hőségben. Néztem a gyöngyöző sört a pohár üvegén át, és már alig emlékeztem a gyöngyöző homlokomra...

 

Holnap 35 km-t teszek meg Burgosig. Sikerült megszervezni a mochila transportot is, ami azt jelenti, hogy előre viszik a hátizsákomat a következő szálláshelyig. Így jobban haladhatok, és nagy szintkülönbségek jönnek majd kedves d_v! A mai szokást alkalmazom, hagyom, hogy a többiek motoszkálása ébresszen, ez már olyan otthonos, hogy be kell majd idomítanom a szomszédokat műanyag-zacskó markolászására. :)

 

Ha minden a tervek szerint halad, holnap estig be tudok hozni már egy napnyi lemaradást, hallatlan sikerként élem ezt meg. Ugye mit jelent az egy éves kitartó edzőterembe járás! :) :) :)

 

Olvas engem valaki?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.