Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.09.08. Carrión de los Condes – San Nicolás (32,1 km)

16:38 Frómista y Carrión de los Condes – Egy nap a Barcelonai Szűzanyával

 

[Hiteles másolat a tegnapi naplómból; mivel egy tini korú muchacha bebetonozta magát a városka egyetlen publikus számítógépébe :( ]

 

Reggel történt, amikor a szálláshelyről indulóban kerestem a városból kivezető utat. Egyszer csak megjelent a sötétből, és egész nap nem mozdult el mellőlem. Napszemüveget viselt, átlagos testmagasságú, nincs liliomillata és selyem-papucsa, viszont egészen modern (nyitott) gondolkozású. Állatorvosként keresi a kenyerét, legalább annyi chinches [ejtsd: csincsesz] csókolta meg őt is, mint engem. A spanyol chinches szó bolhát vagy tetűt jelenthet [esetleg poloskát], nem tudom pontosan, de az eredmény szempontjából igen-igen lényegtelennek tűnik ez a nyelvészeti dilemma. A jelenés neve kicsit megtévesztő, hiszen nem francia az illetékességi területe (Barcelonában lakik) és Lourdes Porcar Guaschnak hívják. Három hónapot lakott Gödöllőn is, vendégdiákként. A hét napjait majdnem tökéletesen tudja még elsorolni a nyelvünkön. Az ő jóvoltából egész nap spanyol leckét kaptam. Beszélgettünk történelemről, a dél-amerikai társadalom fonákságairól (Venezuelában is dolgozott évekig, mint egy normális Madonna) és az iszlám természetéről, szokásairól. Egyházi kérdésekben feltűnően felvilágosult nézeteket vall.

 

Az út elején egy ősöreg zarándokot sodort elénk a szél, aki szembe jött az árral, Sok foga hiányzott és majdnem derékig érő, kender-szakállt viselt. Kiderült, hogy már júniusban elindult a maga zarándokútjára. Cadizban kezdte, Fatimát, Rómát érintve eljutott Magyarországra is. A credencialja nem is egy lap, hanem egy kisebb méretű könyvecske volt, benne Pannonhalma, Pécs, Győr és még néhány magyar város bélyegzője. Már hazafelé tartott.

 

Félúton le kellett vennem a bakancsomat, mert a sarkam egy ponton elviselhetetlenül kezdett szúrni. Crocsban folytattam a gyaloglást, szegényke úgy nézett ki a végén, mint egy disznó. A klarissza apácák 13. századi klastromában szálltunk meg a Madonnámmal, állítólag maga Szt. Ferenc is vendégeskedett itt, amikor a Caminot járta. Az hospitalero elég savanyú-uborka, gépiesen kiosztja az egyszer használatos, eldobható lepedőket, pecsétel, megmutatja az ágyunkat. Rend van; minden fekvőhely felszámozva, egyen takaróval és egyen giccs-szent képpel felszigszalagozva. Ettől függetlenül a hely tiszta, takaros és nagyon új vizes helyiségekkel ellátott. A belső „udvar” inkább egy zugocska, tele szárítókötelekkel minden irányban.

 

Az úton idefelé láttam egy halott kisegeret, akinek egy egész hangyaboly szervezte a temetését.

 

Voltunk a „Szűzanyával” vásárolni, mert hírek szerint a következő nap se vizet, se élelmiszert nem kapunk útközben. Aztán a mise idejét is elvacsoráztuk egy közeli kis vendéglőben. A marhahús úgy olvadt el a számban, mint a vaj, finoman át volt sütve. Mintha tényleg nem zarándoklaton lennénk esténként, de ez reggelre mindig megváltozik. :)

 

Még egy csemege a napomból: az egyik finn lánnyal is sikerült pár szót váltani héberül, még mondja valaki, hogy az ivrit nem világnyelv! Ő Jeruzsálemben tanult néhány évet. „Most így legyen az ember vallásos!” – mondaná Fidél atya, ha ezt a nyelvi bábelt látná.

 

Már 300 km van a lábaimban; jó lesz velem vigyázni, pesti skacok!

 

21:00 Terradillos de los Templarios – A Mikulás elém jön, majd megtántorodva visszafut

 

[A bejegyzés első fele duplán születik, mert tegnap este sikerült egy mozdulattal letörölnöm. De nem leszek többé vesztes! Elmentem aludni, és ma reggel pótolok mindent. Lássuk csak!]

 

Az ágyainkat inkább Assisi Klára múmiájához szabták ezek a jó nővérkék, a lábfejem lelógott róla, amikor teljesen kinyújtóztam. Lourdestől kaptam egy hatékony tablettát (a neve: Aerius), ami elmulasztotta a csípések utáni viszketés érzését. Vagy a fokhagyma? Ráadásul még én, a híres-neves kardnyelő is egy kortyintással be tudom vinni, már ez csoda. Saját murphy-belátás: egyszerre ugyanabban a dologban max. 2 tanácsot fogadj meg; igaz, így sem lehetsz biztos abban, melyik segített igazán, de az esélyeid is megnőnek a gyógyulásra. A lábaimmal kapcsolatban annyi jó ötletet kaptam már (a cérnázástól a ragtapaszig), hogy kezd a libák és a rabbi story-vá alakulni. Ki is próbáltam legalább a fele-ötletet a vazelintől az ecetes ollóig. Valamelyik biztosan segített, az idő kétségkívül.

 

Mivel tegnap sikerült egyenesbe jönnöm a kényszer-táppénzem után, új tervet fontolgatok (részben már meg is valósítottam). Evés közben jön meg a vendég alapon, ha sikerül 3 nap alatt Leónba érnem (márpedig IGEN!), akkor az utolsó előtti napon kimegyek Finisterrebe is, Ez eddig inkább naiv opcióként élt a fejemben, DE NEM! :)

 

Már nincs olyan nap, amikor ne találkoznék valaki magyarral. Tegnap Császár Piroska nénivel futottam össze, aki szegedi; ma délután pedig egy kaposvári férfival beszélgettem, aki a másik két magyar társát kereste. Az Élő Könyvtár póló jót tesz a nemzeti kapcsolatoknak. Mind október elejére tervezik a beérkezést, ezért ráérősen haladnak.

 

Hogy lássátok, nem fenékig tejfel az élet: rettenetes meleg napom volt. Semmi árnyék a GYILKOS [Eszternek!] napon... És a rohadt, dög legyek a szememet veszik célba folyton. Már egy könnyű-lenge csadorra is gondoltam. A kövek állandó lábmasszázst biztosítanak. Sarutlan karmelita nem leszek ebben az életben, az tutti!

 

Sokan felkészítettek arra, hogy az egész úton nincs víz és be is szereztem egy nagyobb flakonnal. Az igazság ellenben az, hogy egy kb. 7-10 km-es szakaszon van így csupán, én viszont ca. 33-at jöttem estig. A Spanyol Vöröskereszt autójából pedig palackozott vizet osztogatnak a zarándokok számára. A Timi SMS-e nagyon jó időben érkezett. Köszönöm szépen! Megfényesedett tőle a napom belülről is!

 

Miért lehet az, hogy ha egy francia személy szimpatikus számomra, akkor az első 5 mondat után kiderül róla, hogy van olasz is a felmenői között??? (Erre még visszatérek.) Lourdes hol előttem megy, hol lemarad kis időre SMS-t írni, vagy telefonálni. Ebéd előtt végleg eltűnik a szemem elől. Ha egyszer rendeznének egy hátizsákra-teregetés-bajnokságot, akkor biztosan a dobogón végeznék. Ebédidőben már túl vagyok a mai út felén, holnap az egész táv 50 %-át is elhagyom. Meg talán az életem delelőjén is átsétálhattam már, úgy, hogy észre se vettem...

 

Egy szót még a Camino-turistákról. Mivel anyagi nehézségekkel küzdenek itt is a munkás-emberek, megnőtt azok száma, akik a viszonylag olcsó szállás és vendéglői árak miatt kirándulási célnak választják a Caminot. Vannak az általam bár-zarándokoknak becézettek is, akiknek az időszámítása egyik kis „kocsmától” a másikig működik. És akkor nem beszéltem még a reggel csörgő-zörgő teljesítmény olimpikonokról, a bélyegző-vadászokról sem. Néhány csoportot boldogítok én magam is. :) Hányan járják a Caminot? Lehet akár 20 % is, nincs erre semmiféle szabvány. Annyi Camino létezik, ahányan ráteszik a lábukat. Elég nagy ez a világ mindenki számára.

 

Már csak 16 teljes napom van hátra, és még alig gondolkodtam. Calzadilla hospitaleroja brazil: Charles, és tetszenek neki a magyar lányok. :( Az erdőn keresztüli, 0,5 km-el hosszabb utat választom a meleg miatt. Meglepetés! Semmi árnyék, csak egy gyér vegetáció a remélt rengeteg helyett. Lourdes viszont jeges limonádéval fogadja kiaszott testem Terradillos de Templariosnál, ahol az előző posztot begépeltem. Most már végleges a búcsú, de legalább kétszer egymás nyakába borulunk, úgy 5-10 percig. Varga-B. lelkigyakorlatról beugrik: a búcsúzásban tudatosul számunkra, hogy mi is történt velünk a találkozás során.

 

És a Mikulás! Még 6 km várt rám, hogy a plusz programom előkészítsem. Lépésenként kellett emlékeztetni magam: ezt már Finisterreért teszed! Pilinszky írta a Harbach 1944 c. verseben, hogy:

 

A falvak kitérnek előlük

és félre állnak a kapuk,

elébük jött a messzeség és

megtántorodva visszafut.

 

Iksz alkalommal megesett, hogy kilométereket megyek, és még mindig nincs itt a térképen jelölt falu, híd, vagy pihenőhely. És egyszer egy kis domb mögül hopp, feltűnik. San Nicolás fordítva csinálta: láttam végre a templomtornyot, és akkor felérve a szokott dombtetőre: egy hatalmas vargabetű a faluig. :(((

Viszont az eredmény kárpótlás minden szenvedésért. Már idefelé benyújtottam a számlát: földszinti ágy, meleg víz és internet. Írnom sem kellene, mindegyik kielégítve, sőt még helyi vacsora is, egy francia házaspárral, akik gyógyítják már kialakulófélben lévő francia-gyűlöletemet. Erről viszont tényleg máskor fogok írni.

Egy helyi spanyol fiú japánul tanul és a vendégkönyv japán bejegyzéseit böngészi. A szállás egy kis ékszerdoboz, tiszta, modern, virá-gos. Hármunkon kívül még egy lengyel vendég volt (polak-venger-dva-bratanszki).

 

Ámem.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.