Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.09.10. Reliegos – León (28,3 km)

18:39 León – Nincs rajtam bugyi

 

Íme, a bizonyíték, még kora délután készítettem. [És végre egy hely, ahol képet is lehet feltölteni...]

 

Tegnap este, hogy ne zörögjek éjfél után (azaz ma hajnalban, de ez már egyre megy) a konyhában mostam fogat, ami az emeleten van. Ott összefutottam egy másik fejlámpás alakkal. A bácsinak hatalmas a pocakja. Azt javaslom a Caminora készülőknek, hogy indulás előtt legalább egy évvel kezdjenek el fogyókúrázni. Szegénykémnek akkora volt a súlyfeleslege, mint egy tömött hátizsák.

 

Lefekvés előtt még befújtam magam szúnyog ellen, de nem mertem elővenni a hálózsákot, hátha abban bujkálnak a dögök. Ezért inkább a törölközőmmel takaróztam be. Olyan jó volt az idő, nem fáztam egyáltalán. Ébredés után jó gazda módjára végigtapogattam a testem minden porcikáját, fialt-e újabb viszkető ojjektumot. Úgy tűnik minden rendben, de már nem hiszek az első látszatoknak. Keltével dicsérd a napot! Reliegos egyébként a várakozást felülmúló módon modern és tiszta hely, kényelmes és tágas zuhanyzókkal, akadálymentesített WC-vel. Az ágyak a kollégiumi éveket (és persze a katonaságot) idézik. Hogy akkor ez milyen természetesnek tűnt! Most pedig olyan furcsa egymás szájában öltözni-vetkőzni. Szokatlan az is, hogy valaki 20 centire a fejemtől horkol, szuszog, mocorog éjjel. Vajon tényleg akkora territóriumra és intimitásra van szüksége az emberi természetünknek, mint amiért nap mint nap megküzdünk, vagy csak elhitették velünk, hogy „a bőrünk megérdemli”?

 

A „még-a-mentőautóban-is-rugdosnám”, pióca lengyel társam kivezettem a sötét városból, aztán a sendan előre engedtem az útjára. Nem találok neki szerethető nevet. :( A fák hold-árnyékot vetnek a portól fehér ösvényre, mire beérkezem Mansillaba, már megvirrad. Ki korán kel, napkeltét lel! Reggelire tejeskávé a saját beszerzésű csokis keksz társaságában. Akkora bélyegzőt kapok, hogy három rovatot is kitölt. Hogy is van az a svéd gyerekvers? Elkezdtem bélyeget gyűjteni. Apám hozott két kilót. Már nem gyűjtöm őket. ;)

 

A mai szakasz a ráadással is kevesebb 10 km-el a tegnapinál. Kisztesztvérek, ezt az útikönyvet újra kell gondolni, akármekkora botrány is lesz. Villarmorosnál elveszítettem a jelzést, amikor egy német pár vezetett át a falun.

 

Sebedet mindig elvakartad... hiába mondom! Rettenetes, hogy akárhová nyúlok, viszket minden tagom (még az előző napok támadásaitól), de nem borzongok és nem félek. Nem izgat az sem, hogy lesz-e szállás, annyiszor megéltem, hogy működik a világ magától. Szinte hihetetlen gyorsan itt vagyok a mai feleúton. Reggelinek valót vásárolok a hentesüzletben. A parkban egy kedves idős bácsi kézbe veszi és megdicséri Farkast (nem tudja, hogy ma majdnem a lábát törte), van neki is, csak görbe verziója. Egy helybeli néni szőlőt osztogat a pihenő vándoroknak.

 

Megtelt a gépem memóriakártyája, törlök pár olyan felvételt, amelyik nem jól sikerült, vagy fontosságát vesztette. A nagyvárosban majd kiíratom CD-re, és akkor talán kitart hazáig. Útépítés (vagy homokbánya?) mellett haladunk el. Védőhálót húznak ki mindenhol, vagy palánkot is építenek a caminozók számára. Egy locsolókocsi pedig körbejár, hogy a hatalmas billencsek ne verjék fel nekünk a port.

 

Arcahueja fedett, árnyékos pihenőjénél egy privát banki (PB) ügyfelünk magyarul kérdezi le a deviza-árfolyamokat. Mikor befejezi a telefonbeszélgetést, bemutatkozom neki. A következő 3 km-t együtt tesszük meg; kiderül, hogy már többször (szinte évente) járt caminozni. Vagy az anyukája halála, vagy a nagymellű barátnőjével való szakítás miatt. [Így talán még anonim maradt.]

 

A Leónba vezető autópálya-híd előtt egy szegény férfi fahulladékot gyűjtöget. Ebből is tudhatjuk, nagyobb település következik.

 

Délután háromra érkezem az alberguehez, előttem egy „száztagú” francia csoport és egy kedves fiú, akiről kiderül, hogy Spanyolországban élő olasz (Daniele). Az ő jóvoltából hamar megoldódott :) a képek archiválása és egy olcsó netező helyet is találtunk. Talán együtt vacsorázunk, majd elválik… Egyébként jó, hogy ma korán keltem, mert pár óra múlva már kint van a „Completo” (megtelt) tábla a bejáratnál. Különben most először látok ilyet az út során.

 

Hogy miért nincs bugyim? Megmondom! Látva a csípésözönömet, minden ruhámat, a hátizsákomat, a hálózsákomat és a bakancsomat is fertőtlenítették. Kaptam egy törölközőt, egy pólót és egy rövidnadrágot átmenetileg, amíg megszáradnak a saját cuccaim. :) Legalább ma se kellett mosnom.

De megvan a bónusz napom elmenni a világ végére! Egy gyors számvetés: 14 nap alatt megtettem 17 napi távot, összesen 400 km-t. Nagyon elégedett vagyok magammal. Legyetek elégedettek hát ti is!

 

És kivel találkozom újra a dóm előtti téren? Igen, Carmela újra itt. A chinchesek miatt már nem mer tömegszállásra menni, egy közeli panzióban keresett szobát. Egy-két szakaszt buszozik, aztán gyalogol, ahogy éppen az ereje engedi. Megyek készíteni pár képet, még naplemente előtt a székesegyházról. Holnap jelentkezem.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.