Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.09.25. Santiago de Compostela – Pécs (Budapest)

2009.09.29. 13:35 Az út pora és a fekete zongora

 

[Palma de Mallorca - Bécs - Pécs - Budapest - Markó utca]

 

Nehezen szántam rá magam az utolsó poszt beírására, valahogy telítődtem a hazatérés után. Most van egy kis kedvem hozzá, így közhírré teszem, nehogy elvesszen.

 

Mivel az utolsó este Santiagoban lemaradtam a zarándok-vacsoráról és a végére a készpénzem is igen megcsappant, igénybe vettem a modern Spanyolország két áldását: a bankjegykiadó automatát és a Burger Kinget. Mindkettő megszólalásig hasonlít a hazai rokonára. Este kicsit bóklásztam még a belvárosban, a tér lassan kiürült. Nézem a templom esti homlokzatát, amint feloldódik a sötétben. Másnap több rétegben ébredek, vissza-visszafekszem kicsit, csak 9:30-kor kell elhagyni a szobát. Ágyban várom meg a napkeltét, megborotválkozom még indulás előtt. Még az út elején (Nájeraban) kaptam egy hámosítást elősegítő gyógyszert (Cicactiv gél). Mivel fogytán van a tubusa, felírom a nevét, hátha otthon is be lehet szerezni. Megfordítom, mi van a hátoldalán? „Fabricante Gedeon Richter Ltd., 1103 Budapest, Gyömrői út 19-21, Hungary” Hazamegyünk, hazamegyünk! – mondogatom magamnak. De hol is van az az otthon? A szülői házban már rég „nincsen maradásom”; az albérleteim esetlegesek, mint a kutya vacsorája; még csak azzal sem vigasztalódhatok, hogy valójában a párkapcsolatom az a békés sziget, ahová vissza tudok vonulni, a hely pedig igazán nem fontos. Belül, magamban most csend van. Itt keresem azt az egy bizonyos pontot, ahol megkapaszkodhatok, és ahonnan sarkaiból fordul a világ. „Meghasadnak az evidenciák...” – írja Pilinszky Kérdés c. versében.

 

Hol járunk már az éden fáitól!

Világunk büszke madarának

csőrében porladunk.

 

Hullám befagy,

lüktetés, csobogás eláll,

meghasadnak az evidenciák.

 

Akárhonnan,

érkezhet mondat

akárhonnan?

 

Lehet, hogy le kell számolnom néhány fiktív igazság-bálványommal is? Az út pora még a ruháimba ivódottan, ott virít a bakancsom peremén. Itt leng még képzeletben a reggelek hangulata, a találkozások öröme. Kimossa vajon az élet automata gépezete őket? – MIKOR látom újra a felkelő Napot?

 

A reptérre indulás előtt megtöltöm még hűséges palackomat vízzel a közeli parkban és zacsiba csomagolom: amolyan zarándok-ösztönből. Ki kell használnom az alkalmas pillanatokat, mert nem jönnek vissza. Carmelat csak egy pillantással üdvözöltem este, szeretném még újra látni és átölelni beérkezettként. Talán a misén? Leülök a főtéren, az a legbiztosabb módszer, ha valakit üldözöl, hogy te nem mozogsz, hanem bevárod őt egy fix helyen. Tudják ezt a vadászok (mármint a hajtók nélkül működők). Na, ez az ötletem nem jött be sajnos, majd írok neki e-mailt.

 

Voltam a piacon is, vettem szilvát, aztán a tisztára mosott utcákon sétáltam. Mindjárt 11:00 óra, hogy rohan az idő itt idegenben... (A kedvünkért meglengetik a híres óriás-füstölőt is az áldás végeztével.)

Mise után elmegyek ebédelni egy közeli vendéglőbe. Kedvező (8,5 EUR) áron önkiszolgáló rendszer van, majd lassan felsétálok a buszpályaudvarig. Komolyra fordult az ügy. A busz (spanyolos tempóban) kési 5 percet, viszont ráhagyással terveztem a lépéseket, így mindenre jut elégendő idő majd. A pertéren viszont elröppen a várakozás. Telefonon beszélek Csabival, ezt hallva egy soproni férfi (Gál Sándor) szólít meg, akiről Robi korábban már mesélt nekem. Kicsi a világunk. Újra itt ülök a repülőn, Mallorcatól szomszédom sincs. „Sínen vagyunk.”

 

Csabi vár a kijáratnál, ahogyan mondta. Hajnal van már, mire Pécsre érünk, az általam javasolt rövidebb út hosszabbnak bizonyult, mert a GPS a nem működő réven is át akart evickélni velünk... :) Lefekvés előtt még egy sör altatónak. A bokáim vizesek, elefántlábam lett, ahogy megszűnt az igénybevételük. Hiányolják a hosszú meneteléseket, én magam is. Két párnával felpockolom éjszakára (nagyon hatásos módszer). Ez a kis utókezelés néhány napig eltarthat. Gergővel hamar megtaláljuk a közös szót és a jó játékokat. Délután pedig felmegyünk a TV-toronyba, megnézni a várost. Pécs csodás természeti környezetben fekszik, olyan élhető város. Csabi nagyon elismerően nyilatkozik róla.

 

Közösen vacsorázunk, a gyerekek már a lefekvéshez készülődnek. Nézegetem a halak táncát az akváriumban: olyan egyszerű kis mikrokozmosz a lakás közepén. [Tudtátok, hogy a macskák bolondulnak az olíva bogyóért? Aki nem hiszi, járjon utánuk!]

 

Az IC a munkahelyem mellett haladt el vasárnap délután, kis visszacsöppenés a köznapokba. A busz már Újpesten kanyarog. Olyan nagy ez a lakás. Biztosan itt laktam én? Egymás után mosom a hátizsákom tartalmát. Nem akaródzik az írás.

 

Tegnap délután vettem át a postám Margitkától, a felső emelten lakó szomszéd asszonyomtól. A levelek között egy idézés a Pesti Központi Kerületi Bíróságtól. Lopás vétsége miatt. Engem tanúként hívtak, ne izguljatok! A Markó utca folyosóján, pórázon tartott fiatal emberek. Ők lennének a bűn (vagy a magántulajdon) nevű halálos játék balekjai? Nincs bűnöző arcuk. Milyen az a bűnöző arc?

 

Vak mestere tépi, cibálja,

Ez az Élet melódiája.

Ez a fekete zongora.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.