Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.09.15. Győr – Budapest

2011.01.20

Mint annyiszor írtam már, reggel sokáig forgolódtam. Álmomban még mindig úton vagyok (nem lep meg), és rendszerint nincs nálam térkép. Keresem az utat, a jelzéseket… Szerencsére a virtuális eső nem esik.


Megfürdök, Laci reggelit hagyott, az asztalon megterítve. Még egyszer ellenőrzöm a menetrendet a neten. Már forinttal fizetek a vonatjegyért. Külön rakom a magyar aprópénzt… Folytatódik a csend? Az is jó lesz. Már a gépen fura náthás tüneteim voltak, most inkább köhécselek. A biztonság kedvéért ittam egy neocitránt. És már a vonaton ringatózom, zötykölődök. Kényelmes, kevesen utaznak most. Letelepszek egy négyes asztalhoz, így könnyebb az írás. Mi vára mai szakasz végén? Együttlét vagy magány? Mindkettő jó. Jó, hogy jó tud lenni. SMS-sek ide-oda. Viki válasza: „Sose állj meg!” Ez most áldás vagy átok? :) … Kicsit felhős az ég, van nálam esőkabát. Kicsit fátyolos a lelkem. Mi segít ilyenkor?

 

Megint a Lágymányosi hídon jövünk át, újra a Polar Center mellett. Nem tévedés, nem álom. Hazaérkeztem. Fáj a szívem kicsit, hogy senki nem vár a pályaudvaron. A helyzetet én (is) teremtettem. Vajon miért? Lesz egy párom, akinek egyetlen leszek a világon, és aki egyetlen lesz számomra. Csak ennyit szeretnék, és a világuralmat. :)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.